Azt már megszokhatták a Barcelona szurkolói, hogy a klub utánpótlás akadémiája minden évben tartogat számukra egy kellemes meglepetést, azaz egy újabb ifjú tehetséget, akinek reális esélye van arra, hogy fontos tagja legyen a felnőtt együttesnek is. Most már az is világos, hogy a következő reménység a most 17 éves Gerard Deulofeu, aki tehetsége alapján akár világklasszis is lehet, és szerencsére az utánpótlás csapatokban rendre olyan teljesítményt nyújt, ami alapján sokan a jövő Messijét látják benne.
Ez persze alighanem túlzás, legalábbis nem túlságosan valószínű, hogy felcseperedik még egy Messihez fogható tehetség a következő tíz-húsz évben. Deulofeu játékstílusa nem is föltétlenül hasonlít Messijéhez, és az összehasonlítást maga Gerard sem veszi szívesen, de a fiatal futballista képességei kétségtelenül impresszívek. Deulofeu alig töltötte be a 17. életévét, már 8 éve a Barcelona utánpótlás akadémiáján tanul, ami elárulja, hogy igen fiatalon, mindössze 9 évesen került a gránátvörös-kék egyesülethez.
A kezdetek
A kis Gerard a gironai Penya Esportiva Bons Airesből érkezett a Barça hívására, amit még elsősorban a szülei, Marcel és Maria Jesús döntöttek el. A korosztályából már akkor kiemelkedő kisfiú a Félix Sánchez edzette ’Benjamín A’ korosztályos csapatba került a Barçánál, éppen akkor, amikor Barcelonába új sztár igazolt Ronaldinho személyében.
Deulofeu kedvence sem lehetett más, mint a brazil kiválóság, és hozzá hasonlóan ő is a 10-es mezben játszott, ráadásul a csatárok mögött irányítóként. „Csak Ronaldinhót figyelte, le sem vette róla a szemét. Ő volt a példaképe” – emlékezett a játékos édesapja a barcelonai kezdetre, ami szerencsére nem volt olyan nehéz hősünknek, mint egykoron például Iniestának, akinek az ország másik felére kellett költöznie kisfiúként, távol a családjától, barátaitól. Miután Deulofeu a Girona körzetébe tartozó Riudarenesben nőtt fel, mely mindössze 80 kilométerre van Barcelonától, a gyökereit nem kellett maga mögött hagynia 9 évesen.
Az első években Deulofeu pont a csatárok mögött játszott, ám ahogy a felnőtt csapatnál is kialakult, hogy Ronaldinho a baloldalra került ki jobb lábas játékosként, úgy ő is ezt követte a korosztályos csapatában. Balról cselezett a jobb lábára, a szélről indulva ki tudta használni a gyorsaságát, és a kiváló cselezési adottságait lendületből.
A sztár-kvalitások hatásai
Az első barcelonai évek során a játékos számos helyi és országos tornán fellépett akár a Barça, akár az U-12-es spanyol válogatott mezében, és felfigyeltek rá mind a nagy sportszergyártók, mind a menedzserek. Ennek hatására Deulofeunak már 12 évesen egyéni szponzori szerződése volt a Nike-kal, és az a Ginés Carvajal lett az ügynöke, aki többek között Victor Valdés és Raúl ügyeit is intézi. Ez a felhajtás azonban óhatatlanul törést okozott a karrierjében: Lehetetlen nem elhinni, hogy te vagy a legjobb, ha mindenhonnan ezt hallod. Deulofeunál is megjelentek a sztár allűrök, egyénieskedővé vált a játéka, rosszabbul tanult, fejben máshol járt és fizikálisan is romlott a felkészültsége.
Ez a törés azonban a jelek szerint nem tartott örökké. Az edzők jelenkori beszámolói szerint idővel Deulofeu is fölismerte,hogy kizárólag csapatjátékosként érheti el azokat a célokat, amiket maga elé kitűzött, és ezek a célok nyilvánvalóan nem csak arról szólnak, hogy egy első osztályú csapatban legyen egy játékos a sok közül... A lassan serdülővé váló Gerard szerényebbé vált, ahogy erősödik, úgy válik jobb és jobb játékossá, aki egyre inkább részt vesz a csapatjátékban, és az eredmények nem is maradnak el. Mind gólszerzésben, mind kiszolgálásban kiemelkedik a társai közül, és évek óta a nálánál idősebbek között kergeti a bőrt.
A jelen és a jövő
Ebben az idényben Deulofeu már az ’Ifi A’ keret tagja, melyben szintén a csapat elsőszámú vezére, húzóembere, és már nem telik el úgy hónap, hogy ne kapna meghívást vagy a Luis Enrique vezette Barcelona B-hez, vagy Pep Guardiola felnőtt csapatához. A B keretben ráadásul már nem csak edzésekre hivatalos alkalmanként, mert Luis Enrique még a 17. születésnapja előtt megadta számára a lehetőséget, hogy bemutatkozzon a másodosztályban tétmérkőzésen, ami nyilvánvalóan óriási fejlődési lehetőséget jelent a fiatal futballista számára. De nem feledkezett meg róla Guardiola sem, aki már féltucat edzésre meghívta a szezonban, legutóbb éppen az iskolapadból ugrasztotta ki, és mivel a hívás későn jött, Deulofeu a sietsége ellenére néhány percet késett is, amiért azonnal megkapta a „nagyoktól” a várható zrikálást, hogy ebben a keretben bizony tilos késni a tréningekről.
Az elmúlt napokban hősünk ismét a lapok címoldalain szerepelt, miután a spanyol u-17-es válogatott mindkét meccsén ő volt az elsőszámú sztár, aki a legszebb akciókat indította vagy éppen befejezte, gólokat szerzett és gólpasszokat adott. Így csak bízni lehet benne, hogy az egyre nagyobbá váló felhajtás, a sajtó növekvő érdeklődése nem törik meg ismét Deulofeu fejlődését, mert most már valóban végzetes lehet, ha nem tud maximálisan a munkára, a játékra koncentrálni, ha elhiszi; innét már egyenes az útja a sztárságig. Remélhetőleg persze ez nem így lesz, amiben csak segíthet, hogy Gerard Messit tekinti a példaképénék, és ha csak félig olyan szerény próbál lenni, mint az argentin, akkor nagy baj már nem történhet.
A szurkolóknak van tehát okuk a reménykedésre, mert Deulofeuból nagy játékos lehet, aki szintén katalán, szintén saját nevelés, ám a döntő évek most következnek. A sztárjelölt át tud lépni az utolsó akadályon, és követi Messi, Iniesta vagy Pedro útját, vagy megmarad örök reménységnek, vagy még annak sem, mint történt mostanában Gai Assulinnal, Giovani dos Santosszal. Erre a kérdésre neki kell válaszolni, méghozzá tettekkel.
