Picit nagyobb lélegzetvételnyi szünet után újra itt vagyok, úgyhogy folytatom horror-történelmi áttekintőmet. Megragadnám az alkalmat és megemlíteném azt, amit az első postnál elfelejtettem, hogy azért korántse tekintsétek ezt minden részletre kiterjedő bemutatónak, a filmek 90%-át meg sem említem, mert akkor párszáz oldalas lenne a post. Csak a legendássá vált filmekkel foglalkozom, tehát a most következő írásból is csak alapismereteket lehet szerezni. De végülis franc akar tanulni, a fő cél amúgyis a szórakozás lenne nem? Na elég a pofázásból, elkezdem....
Szóval a nyolcvanas évek. Oooooh igen, a hamisíthatatlan slasher imádat és az igazi legendák fénykora volt ez. Ugye már említettem a hetvenes éveknél a Halloweent, na ez volt az a film amelyik elkezdte ezt a "nyolcezer folytatás ami végülis mindig ugyanarról szól" sémát. Úgyhogy míg a Halloween frankón termelte a pénzt a folytatásokkal, egy Sean S. Cunningham nevű fiatalember úgy gondolta, hogy ezzel bizony ő is megpróbálkozik, csak kicsit véresebbre veszi a figurát, így rajtolt el gőzerővel a Péntek 13 kereken 1980-ban, és azonnali kasszasiker lett. Remélem nem lövök le túl nagy spoilert azzal ha elárulom, az első részben még bizony a drága anyuci (Mrs. Voorhees) volt a gyilkos, a második résztől viszont felbukkant a mára már külön fogalommá vált karakter, Jason. A film egyébként (eddig) tizenkét folytatást élt meg, ami elég szép teljesítmény (a Halloween még "csak" tíznél tart).
Miután a Péntek 13 és a Halloween így bebetonozta a slashereket a köztudatba egyértelmű, hogy mindenki részesedést akart. Az első komolyabb megmozdulás 1984-ben volt ahol is Wes Craven hozta össze a Rémálom az Elm utcában című művet, ami egyértelműen kasszasiker volt érthető okokból, az álombeli gyilkos (Freddy Krueger) elég kreatív ötlet volt pláne hogy Robert Englund alakította. A film egyébként kilenc folytatást élt meg, és az utolsó (a remake) kivételével mindben Englund boldogított minket.
1988 ismét meghatározó év volt, mivel ekkor született meg a morbid humor képviselője, Chucky. A Gyerekjáték című film, a kissé maffiás nevű Don Mancini kezei közül került ki. Chucky tulajdonképpen egy játékbaba, benne egy sorozatgyilkos szellemével. Már maga az ötlet is elborult, de egyébként az egész film (akárcsak a folytatásai) végig a morbid humorra épít.
A nyolcvanas évek még számtalan atomsikerű műnek adott ötletet, (pl nem említettem a vérfarkasos vagy vámpíros műveket sem) de mint már említettem nem szándékozom felsorolni mindent, úgyhogy térjünk is át a kilencvenes évekre.
Na igen, itt még mindig kitartott a slasher láz és a horroripar az utolsó jó ötleteit préselte ki. '93-ban például megszületett a Gyilkos Kobold ami ZS-kategóriás neve ellenére elég jó kis film volt. Kár, hogy a folytatásai lesüllyesztették. Különben hat részt ért meg, és Mark Jones alapötlete volt.
1992-ben viszont Bernard Rose létrehozta Candymant akinek a rengeteg félrefordítás Magyarországon különböző neveket adott, de végülis ő Kampókéz vagy Cukrosbácsi. Ő is a "kicsit poénos de még ijesztő" kategóriát képviseli. Tony Todd játszotta a főszerepet (szóval Candymant) és a film mindössze két folytatást élt meg, amik egyre rosszabbak lettek. Candyman végül sajnos eltűnt a süllyesztőben, pedig ha másra nem hát arra büszke lehet, hogy ő volt az első fekete slasher gyilkos. :D
Ééés a kilencvenes évekből is kihagytam egy csomó filmet, sőt ha úgy vesszük lassan átnevezhetném ezt a postot slasher-törinek, mert másról kvázi nem is írok de... mindegy. Akit érdekel a teljes horror történelem az írjon, kommenteljen vagy valami, és ígérem igyekszem összehozni! ^^
A 2000-es évek egy olyan téma amibe nem szívesen megyek bele, főleg mert vérgyenge alkotásokat szült és akkor meg kéne említenem elég sokat. Úgyhogy legyen elég annyi hogy 2000-2010ig egyértelműen a Fűrész filmek uralták a piacot, melletük a Végső Állomás illetve a mostanában divatossá vált kézikamerás filmek férnek csak el (Rec, Paranormal Activity).
Majd még valamikor később írok egy postot a vérfarkas-vámpírfilmekről, meg hasonló dolgokról, de most egyelőre legyen elég ennyi. Remélem a tömörsége ellenére is élvezhető volt. ^^
